Fisher kontra Flava
A vádlott, Kywan Fisher, teljesen jogszerűen tett szert a tartalmakra: fizető felhasználóként letöltötte őket a Flava Films oldaláról. Ezek után azonban 10 filmet megosztott bittorenten, amelyeket összesen majdnem 3500 példányban töltött le a többi torrentező. Fisher nem számolt azzal, hogy a fájlokba egyedi, titkos vevőazonosító kód került, amely alapján a jogtulajdonos bizonyítani tudta, hogy a hálózaton kerengő megosztott filmek tőle származnak. Fisher le sem tagadhatta a felelősségét - nem is tagadta; de ez sem enyhített a büntetésen: a bíróság a maximális bírságot, 150 ezer dollárt szabta ki filmenként, így a vádlottnak összesen másfél millió dollárt (majdnem 330 millió forintnak megfelelő összeget) kell fizetnie.
Kivétel vagy precedens?
Ritka az, hogy egy fájlmegosztási ügyben ilyen egyértelműen bizonyítani lehessen valaki bűnösségét - nyár elején például az amerikai szövetségi bíróság úgy határozott, hogy még az ip-cím beazonosítása sem elég valaki elítéléséhez. Tehát a filmipar elsöprő diadala kétséges, ez az ítélet nem jelenti azt, hogy tömegével kezdenék kiszabni a hasonló bírságokat Amerikában a fájlmegosztók ellen. Ezt talán az igazolja legjobban, hogy az ügyben érintett többi 14 vádlott ellen bizonyíték hiányában ejtették a vádat.
A dolog pikantériája
Ez az ítélet már csak azért sem mérvadó úgy általában a fájlcserélés, internetes kalózkodás kérdését tekintve, mert egy “felnőtt tartalmakat”, azaz pornófilmeket gyártó cégről van szó. Amerikában az ilyen cégek pereskednek a leghatékonyabban, ugyanis a vádlottak gyakran peren kívül megegyeznek, és fizetnek, hogy minél gyorsabban és diszkrétebben megússzák az ügyet. (Egyébként a felnőtt tartalmú oldalak egyértelműen a világ leglátogatottabb oldalai, és a szakértők becslése szerint egy-egy nagyobb pornóoldal akkora mennyiségű adatot forgalmaz, mint a YouTube vagy a Facebook.) Érdekes belegondolni, hogyan hatna a szerzői jog kérdésére az, ha más tartalmak esetén is ilyen hatékonyan tudnának fellépni a jogtulajdonosok...
Ahogy az Avenue Q c. musicalben éneklik: az internet a pornóról szól...
Kalózok kontra jogtulajdonosok
De mit is lehet tenni az internetes kalózkodás ellen? Létezhet egyáltalán hatékony megoldás? Az elmúlt években sok próbálkozás történt az ilyen jogsértésekkel szembeni fellépés szigorítására (PIPA, SOPA, ACTA). A film-, zene-, szoftver-. játékipar nyomása óriási, ugyanakkor a felhasználók, az internetes közösség hatalmas ellenállást tanúsít bármi ellen, amit ellenőrzésnek, cenzúrának, a szabad vállalkozás korlátozásának vél. Nemzetközi szinten korántsem egységes a szabályozás: egyes országok az illegális tartalmat letöltőt vonják felelősségre, mások csak azt, aki megoszt ilyen tartalmakat, van, ahol a letöltéshez használt internetszolgáltatásért előfizető személyt, míg máshol a szolgáltatót, ha nem szűri ki a szerzői jogot sértő tartalmakat. Az egységesítést megcélzó legújabb törekvés, az ACTA, kudarcot vallott, nemzetközi tiltakozást váltott ki szakértőkből és felhasználókból egyaránt, végül az Európai Parlament is elutasította. A feloldhatatlan ellentét pedig továbbra is az: a globális kultúra fogyasztói korlátlanul akarnak hozzájutni a tartalmakhoz, viszont előszeretettel elkerülik, hogy ezért fizetni is kelljen.
330 milliós büntetés 10 film megosztásáért
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése